Naplemente

Álomra hajtja fejét a nappal,

s lopva a horizont alá süllyed

egy szívszakajtó, szomorú dallal.

Véres szeme a távolba mered,

hova szórt aznap enyhe meleget,

aranyruhájából mi még megmaradt,

lágyan aranyozza be a dombokat.

Merre a Nap járt

most árnyék lép helyébe.

Merre meleg fénye csordogált,

most hideg űr folyt medrébe.

Még a falu házait aranyba vonja,

majd kezecskéit félőn elhúzza.

Ágya messze a horizont alatt

egyre csalogatja, vonzza haza.

Ma már eleget haladt,

arany fénye megfakult, elsápadt,

már el is tűnt messze a dombok alatt,

csak egy árva fa integet

a kékbe bukó bíbor ég alatt.

2006

(picture by me, 2023)