A Duna

A Nap ezer kristálya lebeg a vízen,

fehér sirály szárnya feszül az égen.

Felhőtengerben vitorlaként csapkod egyre,

majd bukfencet vet a kék víz felszínére.

Lustán hömpölyög a Duna vize,

zöld vadkacsa komótosan úszik vele.

Nem törődik ő a cikázó sirállyal,

lassan sodortatja magát az árral.

Kékben hentereg a szél a vízen,

táncára dús lombú fák levele zizzen.

Végigkíséri a táncoló Duna útját,

meg-megcibálja kék ruhája fodrát.

Gyöngysorként fekszik a kövezés,

kék Duna ruháján ez a díszítés.

Szalagként hidak feszülnek fölötte,

melyeket díszként emberkéz kötötte.

Partján sudár nyárfák állnak,

rá ezüstös kacajjal suhogva kacsintanak.

S válaszként a Duna habja kacagva érint partot,

összekötve vele sok nemzetet, országot.

Mert hiába, hosszú a Duna útja,

vele a távot sok csónak s hajó futja.

Így lel benne sok ember örömöt,

hisz a Duna nem szétválaszt, hanem összeköt.

2004 v 2005