Éjféli expressz

Éjféli expresszen

eszpresszót isznak az utasok.

Félik az estét éberen,

elmerülnek a kavargó feketében.

Odakint versenyt fut

a szívvel a sötétség.

Potyautas kapaszkodik hátul;

maszkos masiniszta a gyötrő kétség.

Éjféli expresszen

esszét ír egy úr,

zsebében a jegy retúr.

Ám a sín a semmibe fut,

törölt vágányról nincs visszaút.

Még a sápadtan holt Hold

is az égről kereket old.

Éjféli expresszen

eszperantót magol egy diák,

noteszében irkafirkák

tintás táncukat járják,

míg vad álmokat fújnak szemére.

Elpilled, többé nem tér eszére,

s a fekete gőzös csak viszi-viszi egyre

a távoli ismeretlenbe, előre.

Éjféli expresszen

expedíciót tervező felfedező,

új utakat, mi kedvező

súlyos atlaszokba bújva keresi ő.

Odakint elmarad hegy, erdő, mező,

fagyott világ, némaságba dermedő,

fújtatva siklik a robogó temető.

Éjféli expresszen

expresszionista festő,

filléres vászna feslő;

hullámoznak rajta sikoltozó színek,

alattuk kattogva zakatolnak a sínek.

Pislákoló gázlámpák, eltűnnek a fények,

végtelen alagútban utazásuk

többé sosem érhet véget.

Éjféli expresszen

elvesznek a lelkek,

végtelenbe futó utazásról

többé soha vissza nem térnek.

Izzó dühvel vágtató vasparipa

utasai démoni alkut szegtek.

Kalauz jő, kaszáját suhintja,

érvényes jeggyel utaznak

immár mind az ördög karmaiba.

2024. 06. 18-19.