A kés hegye szívemnél

Táncolsz-e hát javaidon

te megátalkodott ördög?

Nevetsz-e mondd, szavaimon,

mit ajkaim közt szűrök?

S hallgatod-e szívem

bús búgásait...?

Hallod-e hát, ahogy odabenn

egy húr pengve megszakad?

Mikor lábam odalenn

lépés-lépés után elakad...

Hogy fakad ki csorbult

fogaid közül a korcsul

kidobott rothadó nevetés?

Kezedben van-e hát a kés

megölni engem,

keresztüldöfni vele

vért izzadó

szívem?

Szól-e a riadó,

hogy ím, itt a kész lélek...

Kérlek,

engem megölhetsz...

Csak szívemhez a kés hegyét

óvatosan helyezd.

Vigyázz!

Gyenge burkát csak lassan,

kíméletesen feszegesd.

Mert, ha kiömlik a vér,

velefolyik minden,

mi eddig belefért.

2006. 04. 11.