Elhagyott kikötő

Elfekszik egy sirály a szürke égen,

Lopva figyel egy ezüst pikkelyt a kéklő mélységben.

Horizonton túlról még rácsillan a napfény

Aztán fátylat von a köd csillogó arca elé.

Gyermekként kergetőzik a szél girbegurba vitorlák között,

Oldalvást lapítva a terjengő köd mögött.

Tarajos tajtékot vet a tenger a partra,

Támadja a szelet, s felcsap magasra.

Kéklőn guggol az est, ugrásra készen,

Idegen árnyak kúsznak a parton merészen.

Kikötő pallóján szomorú matróz imbolyog,

Örvénylő kékség alatta morogva háborog.

Titkos erők hívják, sellő lányok úsznak tova véle, s

Őrt áll egy hajó, mi útnak indul holnap nélküle.