Éjszakai szél

József Attila emlékére

Éjszaka van.

Csönd.

Csillagkoszorú fonja át a Földet,

sárga fénye a földre szökdelt.

Néma Hold üres krátere kéklik,

távolban a Nap tüzesen fénylik.

Füstbe kapaszkodik a csillagok fénye...

Lehúzza magához egy sóhaj... nagy az ember igénye.

Fodros fák között zokog a szél...

Útjain – ki tudja merre, hol járt? -

megfagyott az elbúsult világ.

Belefeküdt a szél csendbe,

hasítva sír a végtelen űrön át,

körülötte minden néma s fekete.

...sötét alagúton bukik át.

Békét kívánsz? Nyugtot lelkednek?

Aludj!

Jó éjszakát!

Sóhajod a szél -

messzeszáll.

Lábát teszi a Hold kráterére,

megfürdik a Nap tüzébe'

• ki tudja hol, merre jár? -

Most éjszaka van.

Holnap reggel...

Virrad is talán.

S sóhajod visszaszáll,

ajkad némuljon már.